2 Corinthians 5
1 Tudjuk ugyanis, hogy ha ez a mi földi lakó házunk összeomlik, Istentől kapunk lakóhelyet, nem kézzel épített, hanem örökös hajlékot a mennyben.
2 Ennélfogva is fohászkodunk, óhajtván a mi mennyei lakásunkba átöltözni,
3 hogy ha egyszer felöltöttük, ne legyünk mezítelenek.
4 Mert már most is, midőn e hajlékban vagyunk, megterhelve fohászkodunk, mivel nem azt akarjuk, hogy levetkőztessünk, hanem hogy felöltöztessünk, hogy a halandót elnyelje az élet.
5 Aki pedig minket erre elkészít, az az Isten, ki nekünk a Lélek zálogát adta.
6 Bízunk azért mindenkor, tudván, hogy amíg a testben élünk, idegenben járunk, távol az Úrtól;
7 (mert hitben élünk, és nem látásban).
8 Igen, bízunk, és azon vagyunk, hogy a testtől megválhassunk, és az Úrhoz juthassunk.
9 S azért törekszünk ügy tőle távol, mint közelében, neki tetszeni.
10 Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki elvegye, ami a testet megilleti, aszerint, amint jót vagy rosszat cselekedett.
11 Mivel pedig tudjuk, hogy az Urat félni kell, erre akarjuk rábírni az embereket is; és Isten előtt tudva van ez. Sőt reménylem, hogy tudva van a ti lelkiismeretetekben is.
12 Nem ajánljuk ezzel ismét önmagunkat nektek, hanem alkalmat adunk arra, hogy mibennünk dicsekedhessetek; hogy legyen mit felelnetek azokkal szemben, kik dicsőségüket a külsőben keresik, és nem a szívben.
13 Mert ha magunkon kívül vagyunk, Istenért van; ha józan észnél, tiérettetek.
14 Mert Krisztus szeretete ösztönöz bennünket, meggondolva azt, hogy ha egy meghalt valamennyiért, akkor valamennyien meghaltak;
15 pedig Krisztus mindenkiért meghalt, hogy akik élnek is, már ne magoknak éljenek, hanem annak, ki érettök meghalt és feltámadott.
16 Ennélfogva mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint. És ha Krisztust ismertük is test szerint, most már nem ismerjük.
17 Ha tehát valaki Krisztusban van, új teremtménnyé lett, a régi megszűnt, s ime egészen újjá lett!
18 Ez pedig mind az Istentől van, ki megbékéltetett - minket önmagával Krisztus által, és ránk bizta a megengesztelődésnek hivatalát.
19 Mert Isten a világot megbékéltette önmagával Krisztusban, nem számítva be nekik az ő bűneiket, és reánk bizta a megbékéltetésnek igéjét.
20 Krisztus helyett járunk tehát követségben, mintha általunk akarna Isten benneteket inteni. Krisztus nevében kérünk tehát benneteket, béküljetek ki Istennel!
21 Azt, ki a bűnt nem ismerte, miérettünk bűnné tette, hogy őbenne Isten igazságává váljunk.